A Furmint stílusai

A furmint szőlő számos tokaji borfajtának a meghatározó eleme, az alábbiakban megtaláljátok, hogy melyik bortípusra mi a leginkább jellemző.

Tokaji furmintból készülő bortípusok:

    • Alap száraz furmint: Ma Tokajban a birtokbor több dűlőből, de általában egy fajtából botritisz és töppedés nélkül készült alapbor, mely többnyire száraz. A borrégióban a legelterjedtebb birtokbor fumintból készül, ami mellé kerülhet illatosabb fajta is.
    • Dűlős száraz furmint: Tokajban a 2000-es évek elejétől lett nagyon népszerű a dűlőszelektált termőhelyi bor, ami jellemzően furmintból készül a vulkáni talajon erőteljes terroire jegyeket mutat és majdnem mindig fajtabor.
      Jellemző aromajegyei: citrusok, körte, birs, kenyér, petrol, és barack
    • Szamorodni jellegű, késői szüretelésű édes borok: A szamorodni természetes édes bor, amely részben aszúsodott fürtökből készül, általában fahordós érleléssel készül, 12%-nál magasabb alkohollal. Általában több fajtából készül, de a furmint képezi a gerincét, kihasználva a fajta jó savait és aszúsodásra hajlamos tulajdonságát, amit a hárslevelű és a muskotály tesz a fogyasztók számára szerethetőbbé. Ezeknél a boroknál pincénként változik a botritisz aránya: van ahol az aszúmentes években készítik el a töppedt szőlős édes borokat, de van, ahol válogatott aszúszemekkel emelik a bor koncentrációját.
      Jellemző aromajegyei: körte, kajszi, teafű, nektár és méz
    • Aszúborok: Tokaj mikroklímája, a hűvös őszi reggeleken a környékbeli vizekről származó, szőlőt beterítő köd elengedhetetlen feltétele az aszúsodásnak. Az érett, töppedt bogyókban a nedvességtől kialakul a nemes rothadás (botritisz), ami az aszú borok egyediségét adja. Aszúsodásra csak bizonyos fajták, pl. a fumint képesek. A botritiszes szemeket Tokajban a világon egyedülálló módon még a szőlőben kiszelektálják, és külön feldolgozzák, ezért is olyan drágák az aszúborok. Manapság az aszúszemeket erjedő mustban (murciban) áztatják, így jellemzően az alapbor/must és az aszúszem nem ugyanabból a dúlőből származik, de mindig egy évjáratból kell lennie. Néhány borász borban, de jó páran a legtöményebb cukoroldatban (mustban) áztatnak. Évtizedekig az aszúk besorolása puttonyszámok szerint, maradékcukor alapján történt (egy gönci hordó 136-140 literéhez hozzáadott 28-30 literes puttonnyi aszúszem szorzóját jelentette). 2014-től azonban a 3 és 4 puttonyos megjelölés megszűnt, már csak 120 g/l feletti cukortartalom felett lehet az aszú elnevezést használni, és az 5 illetve 6 puttonyos megjelölés sem kötelező már.
      A mai Tokaji Aszú borokra az alacsony alkohol, magasabb cukor és sav jellemző, aromajegyekben pedig a kajszi, teafű, nektár, méz és karamell fedezhető fel.
      Esszencia: évszázadokkal ezelőtt alakult ki ennek a borkülönlegesség elkészítésének a hagyománya, ami nem más, mint a szüret során leválogatott aszúszemek saját súlya alatt kipréselődött színlé. Általában üvegballonban érlelik, és csak különleges aszús években készül. Korábban orvosságként került forgalomba, vagy a gyengébb évjáratok javítására szolgált.
      Az Esszenciáknak általában alacsony az alkohol tartalma, nagyon magas a természetes maradékcukor tartalma, amihez igen magas savtartalom párosul. Jellemző aromajegyei: csipkelekvár, kajszi, méz, gomba, karamell.
  • Ritkább bortípusok:
    • Száraz szamorodni: Ezeknél a boroknál sem meghatározó a fajta. Részben aszúsodott szemekből, csak rendkívüli évjáratoknál készítik el. Hosszú erjedési és érlelési ideje miatt, valamint a botritiszmentes száraz borok elterjedése miatt napjainkban már csak igen ritkán kapható..
    • Máslás: Az első feljegyzés erről a bortípusról 1759 óta ismert: az aszú vagy szamorodni seprőjét újra felöntötték borral, így gyakorlatilag „lemásolták” a korábban már elkészített bort. A 2013-ban elfogadott új rendtartás alapján ez a kategória már megszűnt.
    • Fordítás: 1826 óta ismert bortípus, melyet hasonló célból alkalmaznak, mint a máslást, de ebben az esetben, a kifordított aszúszemek mustba/borba való újbóli áztatásáról van szó, azaz másodaszúról, amely még sok íz- és aromaanyagot.

Gasztrotippek

  • Az alapfurmint tökéletes aperitifnek. Ha könnyű a furmint, halak, tengeri ételek, szárnyasok mellé, vagy kecskesajthoz, félkemény tehénsajthoz ajánlott. Közepes testű furminthoz az ementáli, vagy érlelt tehénsajt illik, a hordósabb furmintokat pedig fűszeres húsételekhez adhatjuk.
  • Szamorodni jellegű, késői szüretelésű borok: a félédes borok thai ételekhez is illenek, az édes borok pedg a fehér és sárga gyümölcsös frissebb desszertekhez, gyümölcssalátához, gyümölcsös fagylaltokhoz passzolnak (de a desszert soha ne legyen édesebb a bornál). A kék sajtok pedig a legédesebb, botritiszes, koncentrált főborokhoz/szamorodnikhoz felejthetetlen élményt nyújtanak.
  • Aszúborok: remek párosítást nyújtanak libamáj előétellel, de ha inkább a klasszikus ételpárokat szeretnénk előnyben létesíteni, akkor a fehér és sárga gyümölcsös desszertekhez érdemes felszolgálni. A kék sajtok pedig a legédesebb, botritiszes, koncentrált, melegebb évek (2000/2003/2007) érettebb aszúival nyújtanak páratlan élményt, melyekhez a fahéjas, diós, mogyorós, szegfűszeges vagy épp karamellizált ízek is szépen működnek .
  • Esszencia: mindenképp az étkezés végére kívánkozik, akár desszert helyett is adható. De az aszúnál elmondott ételpárok is jól működnek.

És még mindig lesz folytatás! 🙂

Forrás: http://www.furmint.hu

Kép: A furmint aszúsodásának folyamata a bogyón http://www.furmint.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük