Grúzia és a narancsbor

Grúzia nem csak a bortermelés őshazája, hanem a manapság egyre divatosabbá váló narancsbor készítésének hagyománya is innen származik.
A félreértések elkerülése végett, a narancsbor a nevét nem onnan kapta, hogy narancsból készül. 🙂 Ezt a borfajtát is szőlőből készítik, méghozzá fehérszőlőből. A narancsborhoz a fehérszőlőt a vörösborhoz hasonlóan hosszú ideig (több hétig, esetenként akár hónapokig) héjon áztatják, és így lesz a bornak sötétebb, narancsos színe. Ízvilága is eltér a fehérborok megszokott aromáitól, inkább aszalt, illetve trópusi gyümölcsökre, barackra, birsre, mazsolára, szárított narancshéjra és fűszerekre emlékeztet.
A több hétig, hónapig tartó héjon áztatás következtében ezeknek a boroknak nő az eltarthatósági ideje, illetve kevesebb kén szükséges a bor stabilizálásához, de készülnek kén hozzáadása nélkül is narancsborok.

Grúziában a narancsbort “amber wine”-nak, azaz borostyán bornak hívják, agyagedényekben, amforákban, ún. kvevrikben készítik.
A szőlőt általában későn szüretelik, mikor már a kocsány beszáradt és a szüretet követően – főleg Kelet-Grúziában – a szőlőt két-három napig fonnyasztják mielőtt kipréselik. A préselés általában hársfából faragott fa kádakban történik, és egy lyukon keresztül távozik a must a kvevribe. A lecsapolt cefrét pihentetni szokták, csak másnap adják hozzá a musthoz, az erjedés elindulta után többször megkeverik, és az aktív erjedés bekövetkezte után fával fedik le a kvevriket. Az alkoholos erjedés befejeződése után régiónként változik az eljárási módszer. Nyugat-Grúziában például áttöltik a kvevriket és leveszik a seprőt. Kelet-Grúziában viszont 4-5 hónapig még seprőn tartják. Ha letisztult a bor, átpréselik a cefrén és utána palackozzák.
De van olyan eljárás is, amikor fajélesztős bort kevernek bele a tisztulás után és még hagyják pár hónapig tisztulni. A következő szüret előtt kisméretű kvevrikekbe teszik a bort és még jó pár évre lezárják.
Természetesen nem csak borostyán bort készítenek Grúziában kvevrikben, hanem vörösbort is. Az eljárás nagyon hasonló, de a vörösbor cefréjét kipréselik az erjesztés után.

Grúziában a kvevriket általában február-márciusban nyitják fel, ezért az újbor ünnepe májusban szokott lenni. A bor már a palackozás évében fogyasztható, de  4-5 éves korában lesz a legértékesebb állapotban.

Mivel a narancs bornak a fehér bortól teljesen eltérő aromavilága van,  ezért kitűnően párosítható diós, padlizsános, vagy bárányalapú ételekhez, de az indiai, marokkói fogásokhoz, és a koreai és japán konyhához is jól illik.

Forrás: https://bit.ly/2ASxkSN
Fotó: Daria Kholodilina

Grúzia – a bortermesztés őshazája

A tudomány mai állása szerint a jelenlegi Grúzia területe a világ bortermelésének bölcsője. Ezt az is alátámasztja, hogy a kutatások szerint a szőlő volt az első gyümölcs amit itt termesztettek, illetve a nyelvészeti kutatások szerint a bor sok nyelvben használt neve (wine, Wein, vino, stb.) is a grúz „ghvino” szóból származik.

Az ősi borkészítési eljárást néhány grúz borász még ma is használja: a préselt szőlőlevet egy méhviasszal lezárt agyagedényben, úgynevezett kvevrikben a földbe ásták, ahol az állandó, alacsony hőmérsékleten végbement az erjedés.

A 20. század elejéig csak kvervriket használtak borkészítési eljárásra, és csak ezután terjedt el a fahordós érlelés, és a mai napig fontos szerepe van ennek az ősi borkészítési eljárásnak Grúziában. Talán ez annak is köszönhető, hogy  a grúz kvevri-technológia az UNESCO által immateriális kulturális hagyományok között nyilvántartott eljárás.

Kvevri

A kvevri egy speciális anyagból készült agyagedényt, aminek súlya 1-4 tonna és térfogata 1000-4000 liter is lehet. Az edényt kiégetés után zsírral, illetve víztaszító méhviasszal kenik ki belül. A kvevri fala átereszti a levegőt és a vizet, viszont kívülről nem tud a nedvesség beszivárogni, azonban a kis pórusokon keresztül a levegő bejut, így a bor tud lélegezni. A kvevri minőségét jelentősen befolyásolja a készítésénél használt agyag és víz aránya, valamint a kiégetés folyamata, ezek természetesen a bor minőségére is kihatással vannak.

De a bor minőségét nem csak az befolyásolja, hogy milyen minőségű a kvevri, hanem az is, hogy hogy hol, milyen éghajlaton ássák a földbe. Nyugat-Grúziában, ahol nedves, termékeny talajon termesztik a szőlőt a  kvevriket száraz homokba teszik a pincékbe (maraniba) és fával, gallyakkal fedik le. Kelet-Grúziában azonban sokkal magasabb a hőmérséklet, ezért a kvevriket mélyen a földbe ássák és homokkal fedik le.